Történet egy lányról
Az egész történet egy júniusi meleg nyári napon kezdodött. Amikor egy fiú és egy lány megismerkedtek. Már rögtön az elején szerelmesek lettek. Csupa boldogságot éreztek amikor együtt voltak. Tudták nagyon boldogak lesznek együtt.
Igen ez így is lett. Nagyon de nagyon szerették egymást, boldogok voltak. Teltek múltak a hónapok, ok meg csak boldogok voltak kimondhatatlanul. Egyszer egy hideg téli estén a lány indult hazafele, és meglátta élete szerelmét egy másik lánnyal ölelkezni. Egy élet tört össze benne, sírt, zokogott. És hazafutott a könnycseppek csak zuhogtak le a földre, és körülötte a virágok elhervadtak. Csak futott és futott. Hazaért, berohant a szobájába, és egy papírt meg egy tollat rántott elo a szekrénybol. És a következoket írta a papírra:
„Tisztellek, Becsüllek.
Szeretlek, Imádlak.
De te mégis becsaptál.
Nem szerettél?
Ez csak egy olcsó kis játék volt?
Egy olcsó kis játékot uztél velem?
De miért? Miért érdemeltem ezt?
Legyél boldog legalább TE.
Ha már téged is elveszítelek nincs miért élnem!
Elmegyek. Örökre!
Szeretlek kedvesem!
Örökkön örökké!”
Megírta ezt a pár sort szerelmének. Kedvesének címzett levelet az asztalra tette. Az anyukájának is írt egy pár szót: „Szeretlek anyamindig is szeretni foglak emlékezz rám! Örökké én is fogok rád soha nem tudnálak elfelejteni, de engem már többet nem láttok, eltunok az életbol”
Elfutott, át az erdon, egy nagy tóhoz ért, bevetette magát a tóba!
Az anya eközben bement lánya szobájába, mert túl csendesnek találta a lányát. Észrevette, hogy senki sincs szobába. Nagyon meglepodött. Feltunt neki a levél az asztalon „ Kedvesemnek akit soha nem felejtek el és mindig szeretni fogok Dávidnak!
Látta mellette az „anya” feliratú cetlit.
Könnybe csordult az anya. Sírt zokogott mint a lány amikor meglátta kedvesét egy másik lánnyal. Csak sírt. De tudta mit kell tennie! Oda kell adnia Dávidnak a levelet.
Átment Dávidhoz könnyes szemmel. Becsöngetett. Dávid nyitotta ki az ajtót!
- Csókolom!
- Szervusz Dávid! Levelet hoztam Natasától!
- Óh milyen levél?
- Nem tudom. Nem olvastam bele csak rád tartozik, de nekem mennem kell. Még nagyon sok dolgom van.
- Rendben köszönöm, Viszlát.
- Nincs mit kisfiam! Légy jó! És ne csinálj semmi butaságot!
Bement Dávid a szobájába és kinyitotta a levelet.
Olvasta a levelet:
„Tisztellek, Becsüllek.
Szeretlek, Imádlak.
De te mégis becsaptál.
Nem szerettél?
Ez csak egy olcsó kis játék volt?
Egy olcsó kis játékot uztél velem?
De miért? Miért érdemeltem ezt?
Legyél boldog legalább TE.
Ha már téged is elveszítelek nincs miért élnem!
Elmegyek. Örökre!
Szeretlek kedvesem!
Örökkön örökké!”
Már a levél elején sírni kezdett. Tudta hibázott. De imádja mindennél jobban szereti Natasát.
Tudta, érezte, hogy rosszat csinált magával a lány. Tudta. És már semmit sem tudott tenni.
Csak sírt és kiabált. Nem tudta mit tegyen.
Elovett egy kést. És szíven szúrta magát!
„ Ne haragudj rám szívem!
Az csak egy ártatlan baráti ölelés volt!
Miért csináltad ezt?
Tudod jól, hogy az életemnél is jobban szeretlek!
Örökkön örökké együtt! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
